2013. december 14-én álmosan ébredtem….egy buszban. Hogy kik ültek benne, és merre tartottak? Bécsbe, a betlehemi békeláng elhozására indultak a vajdasági cserkészek péntek este.

Egész éjjel utaztunk, rövidebb megállókkal, és kb. fél hatkor hajnalban odaértünk a fővárosba. Mivel még sötét volt, egy rövid reggelizés után már ébresztgettük a még alvókat.Hét óra felé elindultunk gyalog Bécs csodálatos utcáin. Gyönyörű házak, parkok, forgalmas utcák (más reggel is), és sportoló emberek vettek körül minket.

Megérkeztünk a Schönbrunn palota elé. A hatalmas kastély gyönyörűségétől egy percig mindenkinek leesett az álla, de amikor észhez tértünk, pillanatok alatt elővettük a fényképezőgépeket, és vadul kattogtatni kezdtünk.Amikor mindenki lefotózta kb. 100-szor a palotát elülről nézve, végre elindulhattunk, hogy a palota másik feléről is készüljenek fotók.  Az az építészeti stílus, a magas falak és erkélyek, a hatalmas udvar, ott minden szép volt.

Amikor megérkeztünk a hátsó udvarra, ismét beállt a sokk, mert ilyen gyönyörű „kertet” (kertnek ez elég nagy volt) , parkot, utat, építményeket még szerintem nem láttunk. Ismét elkezdünk sétálgatni, felmentünk a magas domboldalon, ahol egy lenyűgöző kilátást kaptunk a kastélyról, és magáról a városról is. A séta közben csoportépet készítettünk, és lefelé tartva a lejtőn egy kis mókussal is találkoztunk, aki nagyon barátságos volt, de mivel nem volt nálunk étel, ezért ezt nem tudtuk viszonozni.

Kaptunk egy óra szabadidőt, aminek igen megörültünk, mert szét akartunk nézni a palota melletti adventi vásáron is. A rengeteg bódé előtt már a délelőtti órákban nagy volt a tömeg. A világ összes tájáról érkeztek emberek, és mind örült, hogy ilyen szép élményben lehet része. A tumultusban nehezen lehetett közlekedni, de mindegyik bódé előtt eltöltöttünk egy kis időt a barátnőmmel. Megnéztük a kézzel készített karácsonyi díszeket, csengőket, az üvegből készült sziporkázó dekorációkat, a fából faragott kis télapókat, és rénszarvasokat, és a mézeskalácsokat, már egészen kifáradtunk. Hogy felfrissüljünk, vettünk egy-egy forrócsokit, aminek árában benne volt egy a schönbrunni palota képével ellátott szép bögre, amitől jobb kedvre derültünk. Egy sövénybokorból vágott labirintus is volt, de már nem volt idő, hogy azt is kipróbáljam.

Dél körül járt az idő, mikor visszasétáltunk a megállóhoz, megebédeltünk az otthonról hozott ételekből. Evés után felszálltunk a buszra, ami elvitt minket a Stephansdom nevű templomhoz, ahol volt a láng átadása.

A nagy (és hideg) temlomban, amíg nem kezdődött el a ceremónia, beszélgettünk, körülnéztünk, fotókat készítettünk és bilétákat vettünk, amit fel lehet varrni a cserkészingre.

A ceremónia és a mise nagyon szép volt, rengeteg helyről érkeztek cserkészek, mint például: kanadaiak, svájciak, olaszok, brittek, szlovéniaiak, horvátok,németek, csehek,…Az osztrákok nagyon kedvesek , barátságosak voltak, üdvözöltek mindenkit. Sokan fáztak, mert az idő már nem kedvez nekünk ilyenkor, télen.

Ez a program után ismét gyalog elsétáltunk a város legnagyobb, leghíresebb és legszebb karácsonyi vásárába, ami sokkal káprázatosabb, mint képeken. Besétálunk a gyönyörűbbnél gyönyörűbb fadíszek és égősorokból kirakott kapu alatt a vásárba, és már ott megcsapnak a finom illatok: a legtöbb a fahéj, a mézeskalács, és cukrozott alma ínycsiklandozó illata. A meseház körül pedig egy nő hangját halljuk a hangszóróba, aki egy történetet mesél németül. Tovább sétálunk, megérkezünk a karácsonyfadíszek, és dekorációk világába: arany, ezüst, csillogó-villogó színekben pompáznak a gömbök, angyalkák és csengők, a fából faragott angyalkák és hóemberek, a girlandok, és mindenféke ajándék, gumicukor, meg amit csak el tud képzelni itt egy ember.

A visszafelé út hosszú volt, mégis nem aludtunk nagyon sokat, mert sokszor megálltunk benzinkutakon, határon, Tescoban, …

Nagyon jó utazás volt, felejthetetlen:))

 

Szerző:
Sótanyi Zsófia
38. sz. Lorántffy Zsuzsanna Cscs.