A szegedi időtöltésünk már március 9-én, szombaton kezdetét vette. Ekkor
indultunk útnak Vajdaságból 124-en, hogy részt vegyünk a 15. alkalommal megrendezett
Árvízi Emléknapon, majd az esti A dzsungel könyve c. előadáson, amit cserkészek adtak
elő cserkészeknek.

Az Árvízi Emléknap a szokásosnál nagyobb tömeggel és színesebb programokkal
fogadott minket. Szabaduló szoba, városi játék, kézműves foglalkozások hada, íjászat,
baranta, látványos tudomány és sok minden egyéb. A 15 órakor kezdődő ökumenikus
istentisztelet alatt a fogadalmi templomba gyűlt a jelenlevő több mint 1000 cserkész,
akik Magyarországon kívül Erdélyből és Horvátországból is érkeztek. A meghitt szertartás
után a templom lépcsőjén nagyszerű csokis-epres szülinapi torta várta a résztvevőket, az
emléknap 15. jubileumának megünneplése alkalmából. A téren lezajlott tábortűz után az
emléknap hivatalos zárása következett.

Az IH rendezvény központban került színpadra A dzsungel könyve c. előadás, ami
a budapesti 148. Nagyboldogasszony cserkészcsapat újjáalakításának 30. évfordulója
alkalmából jött létre. A jelenlevők rendkívül élvezték a színdarabot, egyes szereplők
azonnal belopták magukat a cserkészszívekbe. Állótapssal köszöntük meg az élményt.
Az előadás után a csomagjainkkal a Szegedi Városi Kollégiumba sétáltunk, itt
töltöttük az éjszakát, kipihenve a szombati utazás és program utáni nem csekély, de
elégedett fáradtságunkat.

Vasárnap a kollégiumban reggeliztünk, majd a táskáinkkal ismét útra keltünk. Miután
biztonságba helyeztük azokat a buszainkban, a Dóm templomba mentünk, hogy a
vasárnapi szentmisét ott hallgathassuk meg. A mise után még belefért a napirendünkbe
egy kis móka-kacagás a Dóm téren. A társaságunkat három csoportra osztva alászálltunk
a Szegedi Dóm Látogatóközpont kiállítóterébe. Forgó metódussal mindannyian körbe
jártuk a kiállítást, ami a kezdetektől bemutatta a szegedi Dóm templom elődjeit, kitérve
arra is, hogy melyik épület meddig állt azon a helyen, ki építette, mikor és mi módon
bontották le, bővítették ki vagy rombolták le. Természetesen az 1879-es árvízről és a
fogadalmi templom megépítéséről is szó esett. A kiállító terem belsejében még
fellelhetőek, megérinthetőek az árpád-kori templom falai. Számos vitrin is sorakozik a jól
kialakított bel térben, amikben egyházi kellékek, értékes miseruhák, a régi templomok
belsejéből származó díszítőelemek, makettek és sok más izgalmas tárgy sorakozik. Egy
rövid ismeretterjesztő film megtekintése és némi szóbeli ismertető után a dóm mellett
álló Dömötör-toronyba is bejutottunk. Ennek a toronynak sokáig keresztelőkápolna
funkciója volt, de ma már nem használják erre a célra. Odabenn végig néztük a falakon
körbefutó freskó jeleneteit és alakjait, ezek mind magyar vagy szegedi vonatkozással
bírnak, és több egyházi, bibliai jelenet is megtalálható itt. Mint megtudtuk a névadó,
Szent Dömötör, a mai Vajdaság területén levő Sremska Mitrovica-n
(Szávaszentdömötörön) született. A látogatóközpontban töltött időnk legizgalmasabb
momentuma a legtöbbünk számára a 287 lépcsőfok megtétele utáni kilátás volt, ami a
dóm tornyából tárult elénk. Megállapítható, hogy a dóm belül, kívül, alul, felül, közelről,
távolról kivételes látványt nyújt. Remek élmény volt közelebbről is megismerkedni az
épület részleteivel és történetével.

A kulturális töltekezést egy rövid séta követte az étteremig, ahol az ebédünket
fogyasztottuk el.
A hétvége zsongásával a lelkünkben és elménkben indultunk útnak, és tértünk
vissza Vajdaságba.

A programunk létrejöttét köszönjük a „Lépj át a határaidon!” projekt
támogatásának és a projektiroda munkatársainak.