Az 52. számú Kosztolányi Dezső cserkészcsapat izgalmas év elejei portyájáról és rendezvényéről olvashatunk az alábbi beszámolóban:

Csapatunk egész napos rendezvényt szervezett a tagjainak. A lány és a fiú raj portyázni volt Palicson, míg a KCS raj a református templomban tartotta meg a programjait. A csapatunk idősebb tagjai ebédet készítettek és délután egy közös csapat ebédet tartott az összes raj számára.

Pintér Attila beszámolója: „Február 4-én, szombat reggel 7:50- kor gyülekeztünk, a már jól ismert Szent Teréz templom előtt. Busszal mentünk ki Palicsra, a víztoronynál volt a leszállás. Itt avattuk be a fiatalabbakat a keretmesébe. A gyerekek felszálltak Kalóz Kapitány hajóára, és azzal haladtunk tovább. A Rettegő tengeren becsukott szemmel kellett végighaladni. Az Első Tiszt birtokolt egy térképet, amely egy kincshez vezetett. Mivel ő volt a térképolvasónk is, ezért az ő szavát követtük. Az úton haladva sziréneket láttunk, kiknek hangja meseszép volt. Sikeresen elcsábították kettő matróztársunk, kiktől búcsút kellett vennünk. Rádöbbentünk, hogy rossz irányt mutatott a térképészünk, és visszaindultunk. Eközben, az angolok utánunk küldtek néhány kalóz vadászt, akik egész utunkon követtek. Az utat a Véres tenger mellett tettük meg, ahol lőgyakorlatoztunk is. Visszatértünk eredeti utunkra, és néhány bajkeverő trollal megütköztünk. Az Hold által megvilágított ezüstösvényen kellett átkelnünk, de hangtalanul hisz hallásuk alapján beazonosítják a zsákmányuk helyét. Sok matróz nem tudott csendesen végigmenni, ezért a trollok se voltak kegyelmesek. Csapatunk közel felét elveszítettük, ezért Kalóz Kapitány kihívta őket egy párbajra. A kalózok győzedelmeskedtek, ezért visszajött a csapat létszámunk. Tovább haladva, tiszta vizekre érkeztünk, ahol az Első Tiszt lázadást szított a kapitány ellen. Sikeresen visszaverte a lázadást, és tovább mehettünk. Egy kilátóhoz érkeztünk, ahol mindenki felmászott, és képeket készítettünk. Iszapos vizeken hajóztunk, mikor az angolok beértek, és megmértük erőnket. Több összecsapás után, mi nyertük meg a harcot. Tovább vitt a szél. A kincsesláda őrzőjéhez értünk, ahol egy rejtvényt kellett megfejtenünk. A csapat remekül produkált, és megkaptuk a ládát. A tartalma finom csokoládé volt. Tisztességesen elosztottuk, majd hazaindultunk. Vissza busszal tettük meg az utat. Városunkban, finom ebéd várt minket, mikor csatlakoztunk a kiscserkészekhez, akik kézműveskedtek ez idő alatt. Ebéd után mindenki hazatért. A csapatunk remek és fantáziadús emlékeket szerzett erről a napról.”

Köszönjük a Bethlen Gábor alapnak és a Szekeres László alapítványnak, hogy támogatásukkal lehetővé tették a cserkészmunka megvalósítását.