Hosszú idő óta először, ebben az évben megszervezésre került falunkban egy téli cserkésztábor. Számomra ez egy hatalmas és egyben új élmény volt, hiszen most először vettem ilyenben részt. Kifejezetten élveztem ezt a néhány napot.
Január 5-e volt az első nap. A plébánián gyülekeztünk, és körülbelül tizenkilencen jöttünk össze. Az egész napot egy játékkal kezdtük, melynek az volt a lényege, hogy megtaláljuk a saját családunkat. Papírokra volt írva, hogy ki melyik családhoz tartozik, és ott milyen szerepet tölt be. Mivel meguntuk a meleg hittantermet, kisétáltunk a közeli parkba, és ott játszottunk. Majd legnagyobb örömünkre hócsatát vívtunk. Senki sem maradt szárazon, az már biztos. Egy játék keretein belül megtudhattuk, hogy ki mennyire szereti a mellette ülő embert. Ez a játék a „Szeretsz, drágám?” nevet viseli, és amit nehéz nevetés nélkül kibírni. Talán a legnagyobb kedvenc egész tábor alatt az „Alszik a város” nevezetű játék volt. Ezt rengetegszer játszottuk, megunhatatlannak bizonyult. A nap fénypontja az egészségügyi képzés volt, amit Dr. Popov Farkas Beáta tartott meg nekünk. Itt sok jó és hasznos dologról tanulhattunk, többek között a kullancsról, a tábori balesetekről és az elsősegély nyújtásról. Második nap újult erővel vágtunk neki a programnak. Mikor mindenki megérkezett a Takács Gáspár közösségi termünkbe, kezdetét vette a stafétajáték. Sok új, és néhány régi játékot játszottunk: tekéztünk, várat építettünk joghurtos poharakból, hóembert építettünk időre, közösen gondolkodtunk csomók nevein és azon is, hogy melyik jelvényt hol hordjuk a cserkészingünkön. A stafétajátékot a változatosság kedvéért két kör „Alszik a várossal„ zártuk. Ezután mindenki hazafelé vette az irányt, ám ezzel nem ért véget a napunk. Hamarosan visszatértünk alvós cuccainkkal, hisz a plébánián töltöttük az éjszakát. Míg összevártuk egymást, magyar népmeséket néztünk. Amikor mindenki megérkezett, az Angry Birds című animációsfilmet néztük meg. Kevés olyan perc volt, amit nevetés nélkül kibírtunk. A film után pedig alvás, mivel másnap korán reggel túrára indultunk. Egészen a „Szigetig” vezetett az utunk. Ott néhány cserkész bizonyíthatta tudását, a többiekkel pedig visszaindultunk a plébániára. Amikor mindenki felmelegedett, autókba szálltunk, és Szabó Magda óvónéni Tornyoson lévő tájházát vettük célba. Velünk tartott szegedi cserkésztestvérünk, Müller Miklós is. Itt mindent részletesen megfigyelhettünk, és megismerhettük a történetét a régiségeknek. Számomra az 1907-ben készült tányér, és annak története tetszett a legjobban. Mivel az első világháború ideje alatt sok tárgyat és ruhát elvittek az emberektől a katonaság részére, számos ember elásta a dolgait. Majd a világháború végeztével előásták azokat. Ez történt ezzel a bizonyos tányérral is. Mivel nem emlékeztek arra, hogy pontosan hova lett eltemetve a tányér, ezért a kiásás közben letörtek belőle egy darabot az ásóval. Még így, csorbultan is remekül fest az a tányér. Miután kellően kinézelődtük magunkat, kezdődhetett a kézműveskedés. Fenyőfa díszt, angyalkát, babát és virágot készíthettünk kukoricacsuhából. Sok lelkesítő és érdekes dolgot hallhattunk az óvónénitől. Ez után a sok minden után, hazafelé vettük az irányt. Másnap a vasárnapi szentmisén is fontos szerepünk volt. Sok-sok idő után újra mise keretein belül tettek fogadalmat a jelöltjeink. A szentmisét a Vox Angelica gyermekkórus tette még felemelőbbé angyali hangjával, a hideg ellenére is. A szertartást Szabó Hunor szabadkai cserkésztiszt vezette. Négy cserkészlánnyal bővült a 16. számú Szilágyi Erzsébet cserkészcsapatunk.
Egy nagyon izgalmas, újdonságokkal teli tábort tudhatunk magunk mögött. Remélem, a misén résztvevő hívek is így vélekednek erről, hisz betekintést nyerhettek a fogadalomtétel szertartásába. Remélhetőleg a 2017-es év még sok, ehhez hasonló jó dologgal lep majd meg minket, cserkészeket is.
Anitics Szuzanna
16. sz. Szilágyi Erzsébet cs.cs., Csantavér