2019. július 21.-én délután gyülekeztünk a piactéren, hogy végre elkezdődhessen ezt a csodálatos portya. Szabi magához hűen valami csodát talált ki, ami most egy kiskocsiban jelent meg. A kocsi segítségével le tudtuk vinni a maradék szükséges táskákat és szerszámokat. Komolyan mondom kerékpárral közelebbinek tűnt a portya helyszíne, mint gyalog. Én már akkor gondoltam, hogy másnap minden kiscserkész nyavalyogni fog, hogy elfáradt. Majdnem jól gondoltam, de nem a kiscserkészeknek, hanem a nagyoknak volt bajuk inkább a távolsággal. Megérkeztünk a portyahelyre és rögtön mindenki munkához látott, csak sajnos senki nem ahhoz, amihez kellet volna, de egy kis megbeszélés után már pörgött is a munka. Valaki gereblyézett valaki ásott, valaki pedig sátrat állított és ponyvát feszített. Körülbelül kész is voltak a kerületek, vagyis a jövendőbeli kerületek, mert ugye az alvós sátrak még a nagy részen nem álltak. Elkezdődhetett a faszedés, amiben a portya végére kiderült, hogy Szabi és jómagam lettünk a legkimagaslóbbak. A saját kiskocsis módszerünkkel. 2-3 forduló alatt annyi fát tudtunk összeszedni amennyit a többiek 5-6 forduló alatt. Szerintem ez nagy teljesítmény. A faszerzés után egy vacsora következett, ami pástétomos kenyér volt. Nekiláttunk a fogadalomtétel helyszínének kialakításához is, amit az utolsó alkalom óta benőtt a gaz, emiatt kicsit arrébb is kellet kialakítanunk. Azt szerintem simán állíthatom, hogy nagy meló volt elvenni az erdőtől, ami az övé, de szerintem vissza is fogja hamar venni. Nagy aljnövényzet, kis fák és még sorolhatnám, mit kellet a helyszínről eltakarítanunk. De végül is nagy nehezen kész lett. Ez után kb. fél 10 körül járhattunk, nem sokat láttunk már, de ekkor indult a csalántalanító hadművelet vagy akár offenzívának is nevezhetném. Mindenki a csalánt vágta pakolta, mert holnap kiscserkészek is lesznek, vigyáznunk kell rájuk. Nem kevés volt mondhatom. E hadművelet után lefekvéshez készülődtünk, de előtte átbeszéltük a holnapi tábortüzet, amit Kata és én bonyolítottuk le. Mindenki fáradtan hajtotta le a fejét, de olyan fél kettő körül hirtelen majdnem mindenki felébredt. Valami még nem volt az igazi. Mindenki éhes volt! Ilyen nagy munkára nem feltétlen elég pár pástétomos kenyér. Szóval fél kettőkor még pástétomos kenyeret majszoltuk és nevetgéltünk, de már mindenki érezte aludni kell, hisz holnap nagy nap lesz. Én reggel 5 kor keltem és keltettem Szabit, majd így egymást keltegetve egy sajátos ébresztőt létrehozva ébredt fel mindenki. Még mielőtt felmentünk a gyerekekért körbejártunk mindent, hogy minden tökéletes legyen. Mindenki felvette a keretmesés jelmezét. Én jómagam Pán Péter szerepét töltöttem be, Szabi volt Hook kapitány, Kata lett Wendy, Lilla a törzsfőnök, Ramóna Csingiling, Renáta pedig egy kalóz szerepét töltötte be. Ramóna, Lilla, és én mentünk fel a gyerekekért. 8 kiscserkész és 3 cserkész jelölt várt bennünket, akinek fogalma sem volt a keretmeséről. Ramóna és Én konferáltuk fel a keretmesét és mi repítettük el a jelölteket Sohaországba. A plébános úr látta, hogy készülődtünk a portyára és mielőtt elindult volna a menet, megáldott bennünket, hogy Isten is vigyázzon ránk (lehet ezért voltak ilyen jók a kiscserkészek sose tudni :D). Elindultunk. Pár cserkészjelölt nyafogott, hogy mikor érünk oda, de végül senkivel sem volt semmi probléma. Már majdnem odaértünk, amikor Hook kapitány ránk támadott és elkergette a gyerekeket a portya helyszínére. A megérkezés után gyors táska lepakolás, ivás és utána fogócska következett, ami végére valahogy úgy alakult ki, hogy Csingiling megkötöztette Wendyt. A Fogócska után reggeli, majd sátorállítás következett. Közben megszülettet a két őrs is, ami pedig a következő volt: a kiscserkészek voltak az indiánok Lilla, azaz a Törzsfőnök vezetésével, a cserkész korosztály pedig kalóz őrs lett az én, azaz Pán Péter vezetésével. A sátorállítást számháború, utána pedig ebéd követte. Ebéd után csendes pihenő, valakinek pedig ismétlés következett, bár az nem volt betervezett program. A kalóz őrs jelezte, hogy szükség lenne rá a csendes pihenő közben. Megrakásra került mind a 2 tűz, azaz a nagy tábortűz és fogadalomtétel tüze is (természetesen meggyújtás nélkül). Bár erről még senki semmit nem tudott. A csendes pihenő után indult a próbázás, amin mindenki sikeresen átment.

Jöhetett a tábortűz, ami szerintem elég frappánsra sikeredett. Minden őrsnek találó lett a jelenete is. Egyszer csak, titok, hogy hogyan, de fogadalmat tettek a jelöltek és megkapták kendőiket. Egy kis vigadozással ért véget ez a csodálatos portya. Utolsó nap csak összepakoltunk és jöttünk haza.

Külön köszönet egy régi cserkésznek név szerint: Apró Ferencnek és egy civilnek név szerint: Fehér Petrának, akik segítettek a megvalósításban főztek, takarítottak, segítettek, amit kellet. Innen is köszönjünk!

Írta: Kenyeres Máté SÖV

A portya nem valósulhatott volna meg a Bethlen Gábor Alapítvány és a Szekeres László alapítvány támogatása nélkül.