Szent György (271-303) római kori katona és keresztény vértanú. A legenda szerint megölt egy sárkányt, ezért szép páncélozott lovon ülő és dárdájával sárkányt ölő ifjúnak szokás ábrázolni, emellett több ország és város védőszentjeként is tisztelik (magyarság számára is jelentős, és térségünkben is a törökkanizsai templomben Székely Bertalan festménye őrzi emlékét). Szentté avatását a legtöbb keresztény egyház elismeri. A György-legenda azt a keresztény meggyőződést fejezi ki, hogy a hit megszünteti a démonok uralmát, és a gonoszt minden alakjában legyőzi. Emléknapja április 23-án, vagy 24-én van. Az ortodox egyházban május 6-ra esik a védőszent napja, a szerbség számára az egyik legnagyobb szent. Ünnepét Rómában 683 óta ülik április 23-án.

Valamikor Európa nagy részén ősi pásztorünnep, az állatok első kihajtásának a napja volt. Gonoszjáró nap, ezért a kerítésre, ajtókra tüskés ágakat tesznek, hogy a boszorkányokat távol tartsák. A tavaszkezdet számos ősi népszokását is ehhez a naphoz kötjük. 

Szent György kultúra főleg a középkorban bontakozott ki. A lovagi és nemesi rend szentje, címerekben, várakon és számtalan helyen találkozunk vele. György pártfogását keresték továbbá a zsoldoskatonák és fegyverszállítóik, a puskaművesek és a páncélkovácsok is. Emellett a cserkészek védőszentje is. A modern korban is ez egyik legismertebb szentje, főterek, templomok és számtalan szobor jelzi a szent örökkévalóságát.