Az Észak-Bácskai cserkészkörzet a nyári táborát július 9-től 13-ig szervezte meg, Völgyparton.  Ennek a tábornak a létrejöttét nagyban segítette a Bethlen Gábor Alapítvány támogatása.

         Én már nagyon vártam, akárcsak  az őrs többi tagja is.  Az odaút érdekesen telt, mivel a GPS több felé  is elvezetett bennünket.  Mikor odaértünk szembesültünk vele, mennyien is leszünk itt. Több faluból és városból   jöttek  többféle korosztályú  cserkészek.  Jöttek Szabadkáról,  Martonosról, Tóthfaluból,  Gunarasról, Csantavérről.  Kicsit fura volt ennyi embert egy helyen, maszk nélkül látni. Mindenesetre örültem neki, hogy ilyen szép számban voltunk ott, mi cserkészek.  Mikor mindenki bejelentkezett, őrsökbe lettünk osztva. Mivel  mi a nagyobbak ebben az évben őrsvezető képzésre készültünk, egy-egy kiscserkész őrsöt kaptunk, akikre nekünk volt gondunk. Első feladatunk a sátorállítás volt. Volt két szerencsésebb őrs,  akiknek nem kellett, mivel ők a házban aludtak. Minden őrs Mátyás király korabeli  elnevezést kapott. A mi őrsünk neve  a Vak Vajákok lett. Először nem értettük, hogy ez mit jelent, de aztán megmagyarázták a jelentését. Amikor ez elkészült,  volt egy kis időnk szemügyre venni a helyet, ahol táboroztunk. A kereszt és a zászló már állt. Gyümölcsfák sorakoztak mindenhol.  A táj nagyon szép volt.  Kicsivel később elmondták nekünk, hogy Mátyás király életét dolgozzuk fel a táborban. Tetszett ez a történet mivel mindenki, még a kicsik is ismerték, és tudtak róla pát szót mondani.  Volt a táborban még Mátyás király este is.  Levetítettek több,  mint 10 részt a meséből, ami szerintem nagyon érdekes volt.  Minden nap más programmal készültek nekünk a törzs tagjai. Voltunk szentmisén, portyázni, esténként a tábortűznél nagyokat nevettünk, hangosan énekeltünk, csatakiálltásokat tanultunk. Nagyon élveztem az éjjeli őrséget, talán kicsit félelmetes  és izgalmas volt. Nagyon szimpatikus volt, hogy minden nap írhattunk valakinek egy levelet, amiben kedves szavakkal illethettük.   Bevallom írni is jólesett és az is jólesett, amikor én kaptam. Ezeket a kis levélkéket azóta is tábori ereklyeként őrzöm.  Egy nap meglátogattak bennünket a VMCSSZ vezetői is, akiktől fagyit  kaptunk, ami nagyon jól esett a melegben. A szakácsnők és a segédeik nagyon finom ételeket készítettek nekünk minden nap. 

      Számomra a legérdekesebb program a portya volt. Körülbelül tíz kilómétert sétáltunk a tikkasztó melegben, de közben jókat énekeltünk és viccelődtünk egymással.  Meglátogattunk egy nagyon kedves bácsit, aki szürkemarhákat tart. Nála ebédet is kaptunk. 

     Nagyon jól éreztem magam a táborban. Sok új barátom lett. Sok új dolgot tanultam, amit eddig nem tudtam és örültem, hogy belekóstolhattam, milyen érzés lehet egy őrsöt vezetni. 

Rózsa Heléna

Tóthfalusi Alakuló cs.cs.